Minden évben próbálkozok a korai palántaneveléssel, de valahogy mindig áprilisban sikerül elvetni a paradicsom magokat és augusztusig kell várni a termésre. Ez persze fajtától is függ. Valamilyen csoda folytán idén már március 1-én bekerültek a magok a cserépbe.
Ha kapok egy érdekes és finom paradicsomot, kiszedem a magját és következő évben palántát nevelek belőle. Számomra – pintyek, macska, 3 gyerek és munkahely mellet- túl macerás a paradicsom magokat megmosni, szárítgatni, címkézett papír tasakba tenni. Kifejlesztettem egy hatékonyabb módját, a magszedésnek és palántanevelésnek. A magokat egy papír törlőre szedem, és erre írom rá a fajta nevét is ( konyhanyelven), megszárítom és bedobom a kamrába. A magok ráragadnak a papír törlőre, olyan lesz az egész, mint egy ültető korong. Ma, március elsején előszedtük a kamra mélyéről a magokat, kész csoda, hogy megtaláltuk J. Virág ráírta a paradicsom fajták nevét egy nyárról elmosott, elrakott jégkrém pálcikára. Zsolti és Lili lapátoltak és összekeverték a kerti földet és a komposztot (most is szedegetem a hajamból a rám szórt földet). A keverékből átrostáltam egy keveset, hogy ezzel takarjam le a magokat. Aztán miközben Virág a macskáját cirógatva olvasott a teraszon, Zsolti és Lili a hintaágyban lógtak és veszekedtek, megtöltöttem 4 kerámia cserepet (alján kavics, földkeverék, rostált föld). Rá helyzetem a házilag barkácsolt vetőkorongjaimat, letakartam rostált földdel és bevittem őket a nappali párkányára, a fűtőtestek fölé. Locsolás következik… 
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: